Muller Peter( magyar író, dramaturg) idezetek

"Lelkünk mélyén (...) ez a vágy él: boldogok akarunk lenni, és jólétben szeretnénk élni, de főleg félelem nélkül és betegség nélkül és halál nélkül. És ez lehetetlen. A föld: a küzdelem színtere. Mindig az volt, és az is marad."

"Másoktól várni a boldogságunkat éppoly ostobaság, mintha másoktól várnánk, hogy helyettünk nőjenek fel, helyettünk tanuljanak, helyettünk szenvedjenek, örüljenek és éljenek."

"Ha önfényedben élsz, hamar ellobbansz, és kapcsolataidat is elégeted."

"Idővel a gyökér a sziklát is szétrepeszti, belefúrja lágy szárait a kemény kövekbe, de ha ezt a lassú folyamatot sietteted, akkor az egészből nem lesz semmi."

"Maga a szeretet nem egyéb, mint hogy valakit mélyen érzünk, mélyen belelátunk a szemei mögé, a lelkébe, és bármilyen külső mögött felismerjük, hogy "Ő az!". Érezzük a gondolatait, és gondoljuk az érzéseit."

"A közöny fagyos. A gyűlölet hideg, a szenvedély forró... A szeretet meleg."

"Az embernek a társa: hiányzik. Nemcsak akkor, ha a halállal elvesztette, de akkor is, ha még sohasem találkozott vele. Soha, egész életében!... A társtalan ember hozzászokott ugyan, hogy egyedül van, hogy lelkileg idegenek között él, megszokja a magányt, mint eszkimó a sarki hideget - de a lélek mégis tudja, hogy hiányzik belőle egy darab: hiányzik a másik fele. És ez nem csak akkor fáj, ha elveszítjük, hanem akkor is, ha nem találjuk meg!"

"Az égre hiába nézünk, mert az Isten országa nem ott, hanem bennünk van, ha megvalósítjuk"

"Nem az a tartós, ami az időnek ellenáll, hanem ami bölcsen változik vele"

"Megsemmisülés nincs, csak örökös átváltozás."

"Lelkünknek az a része, amely a testtel azonosította magát, az Időben él: pusztuló sejtjeink, ráncosodó bőrünk, ránk vénülő testünk a mulandóság keserűségét ülteti belénk: jövőnk az elkerülhetetlen halált hozza, minden vágyunk, törekvésünk csődjét."

"Az ember egy-egy fényes pillanatában szeretné megállítani az Időt, amely nem halad, hanem táguló, vagy éppen szűkülő körben forog velünk, mintha óriáskeréken ülnénk: fent kifényesedünk, megérezzük a Nap és a csillagok közelségét, s aztán újra lemerülünk a mélybe, a hit, az erő és az önbizalom elvesztésének mélyébe, amelyet Keresztes Szent János úgy nevez: a lélek sötét éjszakája."

"Van egy pont, egy legbensőbb pont, ahová már senki sem jöhet velünk. Ahogy a fogunk csakis nekünk fáj, ahogy lelki szenvedéseinket senki nem tudja átvenni, s ahogy a halál kapujában - bármiféle enyhítő segítséget kapunk innen is, onnan is, végső soron egyedül kell átlépnünk, úgy a legerősebb érzelmi forgószélben csakis önmagunkba tudunk megkapaszkodni!"

"Én tartottam vissza magamat fukarul és görcsösen, még akkor is, ha ettől jobban szenvedtem, mint ő! Inkább fájjon, inkább legyek magányos és száraz és örömtelen és szerencsétlen, mint hogy vele boldog legyek! ... MERT NEM SZERETEM! ... "

"A szeretet minél erősebb, annál érzékenyebb."

"Minden ölelés, melyben nincs önátadás: hazug."

"Egy ember van, egyetlenegy, akivel mindvégig együtt élsz: önmagad."

The unbending trees-you are a lover

egyik uj kedveinceim 8-> csodalatosak,hallgasd csak ;)

Versek a remenyrol

Kóbor lélek
Előfordult már veled,
hogy nem találtad a helyed?
Érezted ellened van a világ,
nem láttál mást csak a másnap ködfátyolát.


Féltél a holnaptól?
Vajon még mi rosszat hoz?
Kóborolni egy sötét alagútban,
A fény egyre távolabb van!?


Kóbor lélek voltál már?
Kinek lassan semmi sem számít már?
Talán még innen is van kiút,
Feladni?... Nem! Harcolni kell!
A legnagyobb érték az életed!

Hacarry

I.Idezetek

"Pusztán fantáziával lehet írni szép meséket; fantázia nélkül lehet írni remek korrajzokat; de a regényírásnál egyesülni kell mind a kettőnek. A regényírónak érezni is kell, tudni is kell, ébren is kell látni, álmodni is kell tudni."
Jókai Mór

"Ha valaki egyedül álmodik, az csak egy álom. Ha sokan álmodnak együtt, az egy új valóság kezdete."
Friedensreich Hundertwasser

"Könnyű a szökés nappal, de az éjszakában nincs kiút álmaink óriási ketrecéből."
Truman Capote

"A szerelmi boldogság nem abból áll, hogy minden érzelmi energiánkat egy személyre sugározzuk: az embernek egyszerre egy egész csomó dolgot kell szeretnie, s ezeknek az összessége ölt testet a szeretett lényben, aki - ha igazán szeretik - szerelmese szemében a bimbózó orgonák virága, egy hajó lámpásai, az iskolai csengő, egy táj, felejthetetlen beszélgetések, jó barátok, gyermekkorunk egy vasárnapja, egy kedves hang, mely megszűnt beszélni, a legkedvesebb ruhánk, az ősz, a tavasz, a nyár, a tél, s az emlékeink, mert az emlékezés az élet veleje, a kenyér és a víz. Ezenkívül: teljes leltára minden vágyunknak és álmunknak, ami érthető, mert benne igazán minden vágy és álom egyesül. "
Truman Capote

“Inkább csalódok, ha kell, naponta százszor is, minthogy állandóan bizalmatlan legyek mindenkivel, és az életet pokolnak tartsam, amelyben szörnyetegek élnek… Szeretek élni! És inkább legyen az életem örömteli, néha csalódással, mint elejétől végig boldogtalan, de csalódások nélkül!” (Müller Péter)


“Időnként meghal bennünk valaki, és valaki más megszületik. Ami elmúlt, annak múlttá kell válnia, s ha nem akar, akkor tudatos munkával azzá kell tenni. Maga az idő nem teszi azzá – segíteni kell neki.” (Müller Péter)


„A felnőtt ember arca sohasem lehet olyan őszinte, mint a kisgyermeké, éppen azért, mert a világ tükörrendszerében kialakult az egója, s innen kezdve - anélkül, hogy ezt észrevenné - tudathasadásos állapotban él; nem akkor mosolyog, amikor kívül, nem akkor ásít, sír, unatkozik, gyűlöl, tombol, szeret, követel, vagy közönyös kívül, mint belül. És ez nem csupán akkor van, ha mások is ott vannak, akkor is, ha nincs ott senki. A kifelé nézés és a kifelé élés az ego legerősebb pillantása: ő maga is tükrökből állt össze, s örökké e tükröknek akar megfelelni. Igazi arcát csak akkor mutatja az ember, ha önfeledtté válik. Ha dühében kiborul, ha végső kétségbeesésében felzokog, ha fájdalmában felüvölt, vagy valami ellenálhatatlan kényszernek engedelmeskedve, hangosan röhögni kezd. Mindig akkor, ha túlcsordul a pohár - ha az ego hatalma megtörik."(Müller Péter)
 
Mikor oly gyorsan szaladsz, hogy valahová elérj, észre sem veszed az út örömét. Mikor egész nap csak rohansz s aggódsz, olyan ez, mint egy kibontatlan ajándék, melyet eldobsz. Az Élet nem versenyfutás. Lassíts, ne szaladj oly gyorsan. Halld meg a zenét mielõtt a dal elillan."


"Mindenkinek nagy elővigyázattal kell megéreznie, hogy milyen irányba húzza a szíve, és utána összeszedni minden erejét, hogy azt válassza."

Ismeretlen szerző

reszlet ...

Egy ideje mar,hogy faradt lelkemre
a teli hajnal talalt.
A halal tepte husat
a szepidoknek,
Elenyesztek,
Mind itthagytak bennunket.